Hát eljött a nap amit a disznóim legkevésbé vártak, de az vigasztal, hogy igazából ők nem tudják mi életük értelme... korán kezdtünk, még javában honolt a sötétség! Az első disznó a nagy volt amit levágtunk, valahogy sikerült a pajtából kiszerelni és Málnási vágta is el a torkát - ekkor én már nem voltam ott, így a többiektől tudom, hogy nagyon ügyes volt! Ezután két karóra tettük és elvittük perzselni.
A perzselés szalmával és gázzal történt. Szalmával nagyoltunk,
majd miután leégett,
jöhetett a gázzal való finisz munka! A perzselést persze surlokefével valo lemosás követte... Ahogy a disznó bőre visszanyerte eredeti színét elmentünk és leszutuk a kicsit is. Őt a karám sarkába megszorítottuk és ott ésrte utol az örök sötétség. Ekorra már hajnalodott!
Ő is a két karóra került és vittük is perzselni!
Amig a nagyot Málnási és Imi szétszedték, addig Andri nagybátyám és Jóska bácsi perzselték a kicsit. Eközben természetesen én a lapáttal vigyáztam arra, hogy a dolgok rendben menjenek! :)
Jó volt a hangulat nagyon, és eszméletlenül jól haladtunk!
Sok mindent tanultam, például, hogy amikor a mészáros megmutatja a szalonnát, akkor azt meg kell "öntözni". Szép a szalonna, az biztos! ;)
Annyira jól ment a munka, hogy délre már a házban voltunk, mindkét disznó teljesen darabokra szedve! A mintákkal átmentem Szépvízre (amúgy itt négy külömböző helyről kérnek húst... a lényeg, hogy jó legyen)... mire visszaértem, a szalonna, sonka és a többi lesóznivaló már elő is volt készítve.
Aztán, végre jöhetett a várva várt lecsi-pecsi, ami egy kicsit megkésett mert hát bevizsgálás előtt azért nem mertünk hozzányulni, és hát egyszerre vittem át a kettőt!
Jöhetett a kolbász. Mikét fajtát csináltunk, a borsós és a kicsit pikáns paprikást.
Csaba begyurta, én töltöttem a töltőt, Andri kurblizott, mert az övé a gép, Joska bácsi pedig végezte a nehezét mert ügyes.
Ezt követte a véres és
a májas. Nagyon kevés kép készült, mert hát dolgoztunk ezerrel, de ez mind jó hangulatban, amit meg is szeretnek köszönni a résztvevőknek! Na és a végtermék?
Hát megérte dolgozni vele, igaz?
Jöhetett a kolbász. Mikét fajtát csináltunk, a borsós és a kicsit pikáns paprikást.
Csaba begyurta, én töltöttem a töltőt, Andri kurblizott, mert az övé a gép, Joska bácsi pedig végezte a nehezét mert ügyes.
Ezt követte a véres és
a májas. Nagyon kevés kép készült, mert hát dolgoztunk ezerrel, de ez mind jó hangulatban, amit meg is szeretnek köszönni a résztvevőknek! Na és a végtermék?
Hát megérte dolgozni vele, igaz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése